A Beltane [ejtsd: "B'yal-t'n"] a termékenység ősi ünnepe. A Beltane a Sátáni újév is, és a tavasz ősi hagyományos ünnepe. A termékenységi ünnepek eredete az ókori Mezopotámiába nyúlik vissza. A lakomákkal egybekötött orgiák célja a táplálékul szolgáló állatok termékenységének és a termés bőségének elősegítése volt a következő évben. A Sátáni Naptárban a Beltane közvetlenül szemben áll a Samhainnal [Halloween], mivel a Samhain az aratás ideje. A Beltane a Nap visszatérésének, a vetésnek és a tavasz újjászületésének ünnepe is.

Az ókori Mezopotámiában ezt a termékenységi rítust "Zagmuku" néven ismerték, a Zagmukut a tavaszi napéjegyenlőséget követő első újholdkor ünnepelték. Az ókoriak az aratást is ünnepelték, közvetlenül a Zagmukuval szemben, ami az eredeti Samhain volt.

Mivel az ünnep középpontjában az újjászületés állt, a 12 napig tartó ünnep negyedik napján felolvasták az Enuma Elish néven ismert eredeti teremtéseposzt. Eredetileg az ünnep a Sumér Enlil [Baal] Isten tiszteletére volt, és innen ered a "Beltane" elnevezés is. Mezopotámiában az újév ünnepe a közösség és az Istenek közötti kötelék megerősítését is szolgálta, a közösséget a király képviselte a templomi rituálékban, mivel a király volt a felelős a földi harmónia folyamatos ápolásáért, és elszámoltatható volt az Istenek előtt. A király a Főpapnővel egyesült a zikkurat belső szentélyében, és mindketten Rituális nemi életet éltek.

A Sátáni Év a természeti cikluson alapul. A nyolc nagy szombat a Nap évének [666] napéjegyenlőségei és napfordulói, valamint a köztük lévő 4 keresztnegyed nap. A négy napéjegyenlőség és napforduló a Nap mozgásán alapul. A napéjegyenlőségek a Nap mozgásának középpontjában vannak, a napfordulók pedig a mozgás végpontjai. Ez a négy nappont a Föld és a Nap mozgásán alapuló kozmikus esemény, amely a fény és a sötétség kölcsönhatását szimbolizálja. "Ezt a dátumot régóta a zodiákus "erőpontjának" tekintik, és a Bika szimbolizálja, amely a Tarot-kártyákon, a Világ és a Szerencsekeréken szereplő "tetra-morf" alakok egyike. [A másik három szimbólum az Oroszlán, a Sas és a Szellem.]" ¹ ¹

Ezek az egyiptomi szfinxben is megjelennek. "Az Asztrológusok ezt a négy alakot a négy 'állandó' állatövi jegy [Bika, Oroszlán, Skorpió és Vízöntő] szimbólumaként ismerik, és ezek természetesen a boszorkányság négy nagy szombatjához igazodnak." ² ²

A Beltane a tavaszi napéjegyenlőség és a nyári napforduló közötti középpontban van. A Föld e fontos időpontban történő összehangolódása miatt a telepatikus kommunikáció az Istenekkel és a Szellemvilággal nagyon nyitott. Ez egy kiváló időszak a Démonokkal való kommunikációra.

A Beltane Április 30-án este, napnyugtakor kezdődik. Ez a szokás a keltáktól ered, akik napnyugtától napnyugtáig számolták a napjaikat. Napnyugta volt az az időpont, amikor a Druida Papok meggyújtották a Baal-tüzeket a dombok tetején.

A Beltane-tüzek az élet és a termékenység szikráját jelképezték. A hagyomány szerint a Beltane-tüzeket kilenc különböző fafajtából származó fából állították össze, és egy speciálisan előkészített szent rácson gyújtották meg. A rácsot úgy hozták létre, hogy a földön egy négyzetet vázoltak fel, és azt nyolc kisebb négyzetre osztották. A nyolc külső négyzetből kiásták és eltávolították a gyepet, a középen lévő kilencedik négyzetet pedig érintetlenül hagyták. "A Beltane-tűz a közösség központi tűzhelyét jelképezte." Ezek a helyi szent tűzhelyek a minden dolgok középpontjában lévő misztikus Isteni Tüzet jelképezték, amelynek életszikráját mindannyian magunkban hordozzuk." ³ ³

Beltane Estéjét hagyományosan meztelenül, orgiasztikus szexszel ünneplik. A párok párokat alkottak, átugrottak a máglyák lángjain, és hajnalig az erdőbe mentek, ahol az intenzív lakmározás után egész éjjel szexeltek. Ruhát vagy Rituális köntöst viselni túlságosan veszélyes volt a lángok közé ugráskor. Gyakran szarvasmarhákat hajtottak két ilyen máglya közé [a tölgyfa volt a kedvenc tüzelőanyaguk]. Másnap reggel a nyári legelőkre vitték őket.

Az ünneplők meztelenül táncoltak a májusfa körül. A májusfa az egyiptomi obeliszkből származik, és a felálló falloszt [pénisz] jelképezi. Hagyományosan a nyírfa, a megtisztulás fájának fájából építik.

"Janet és Stewart Farrar boszorkánysággal foglalkozó írók szavaival élve a Beltane ünnepe elsősorban "...a szégyentelen emberi szexualitás és termékenység ideje volt. Ilyen asszociációk közé tartozik a májusfa nyilvánvaló fallikus szimbolikája és a hobbilovaglás. Még egy ártatlannak tűnő gyermekvers is ilyen emlékeket őriz: "Lovagolj kakaslovon Banburry Crossba...". A következő sor: "...To see a fine Lady on a white horse" pedig a "Lady Godiva" Coventryn keresztül történő éves lovaglására utal. Közel három évszázadon át minden évben egy égbe öltözött [meztelen] falusi leány [akit május királynőjévé választottak] hajtotta végre ezt a Pogány Szertartást, amíg a puritánok véget nem vetettek a szokásnak.". 4 ⁴

A május elsejei szokások közé tartozik még a birtokhatárok bejárása, a kerítések és határjelek javítása, a kéményseprés, az íjászversenyeken való részvétel, a tánc, a lakoma, a zene, az ivás és a kényeztetés.

Az ókori Egyiptomban a Het-Her évszakban ünnepelt tavaszi termékenységi fesztivált "az örömteli egyesülés ünnepeként" ismerték. A Bika földi jegyének energiája a termékenységet és a vegetációs időszak kezdetét jelképezi; a Nap és a Hold egyesülése a férfi [Szoláris] és a női [Holdi] összeolvadását szimbolizálta: az Újholdat. Az ókori egyiptomiak művészettel, zenével, tánccal, előadással és szexuális együttléttel ünnepelték ezt az ünnepet.

A Joy of Satan Minisztérium azon dolgozik, hogy megszabadítsa a Sátánizmust az összes zsidó/keresztény kártevőtől, amely évszázadok óta megfertőzte azt. Az Április 30-i ünnepségek másik neve: "A Valbörg ünnepe". Nem vagyunk hajlandók ezt az éjszakát "Walpurgis-éjszakának" nevezni. A "Walpurgis" egy keresztény "szent" neve.

Évekkel ezelőtt nagy szombatokat tartottak a Németországi Harz-hegységben, a Brocken csúcsán. Fekete mise, lakomák és orgiák hajnalig tartottak, hatalmas máglya körüli tánccal és intenzív ünnepléssel.

A Valbörg ünnepe a termékenység ünnepe, amely a Vikingektől ered. Az ünnep egész Európában elterjedt. Ilyenkor állítólag nagyon vékony a fátyol a földi és az Asztrális/Szellemi világok között. Amit ezen az éjszakán, különösen éjfélkor [Április 30. - május 1.] tesznek, annak különleges jelentősége van. Minden Rituálé, Mágia, Spirituális Kommunikáció és minden ehhez kapcsolódó dolog sokkal erőteljesebb ezen a Szent Napon.